Régi nóta a Hosszúdűlő körüli hercehurca. A tulajdonosok már az előző ciklusban, Babicz László polgármestersége idején megpróbálták keresztülvinni tervüket, ám a településvezető nem ment bele az aránytalan alkuba. Felfüggesztette a tárgyalásokat, mert amíg a tulajdonosok milliárdos haszonnal zárták volna az ügyletet, az önkormányzatnak mindössze tizennyolcmillió jutott volna. Ráadásul az önkormányzatnak akkor nagyobb szüksége lett volna a készpénzre, mint a felkínált földekre, amelyekből csak az értékesítés után lett volna bevétel. A hányatott sorsú földterület végül a kapzsiságuk miatt a nyakukon maradt.
Amikor Paulovics Géza ragadta magához a kormányrudat, új esélyt kaptak a tulajdonosok. A téma újra a politikai adok-kapok kereszttüzébe került, amikor a polgármester az informális (május 24-i rendkívüli GTB ülésen szerette volna maga mellé állítani a képviselők egy részét:
“Ha én berakom a biciklikerékbe a szögvasat, akkor megállnak az ügyeitek” – fenyegetőzött Paulovics Géza, aki név szerint rá is mutatott többek között a Hosszúdűlőben érdekelt Varga A. Tamásra.
A képviselő értett is a szóból, és gyorsan beállt a polgármester mögé a kétes földügyletben, mert pontosan tudta, hogy Paulovics Géza könnyedén keresztül húzhatja a számításait a Hosszúdűlő értékesítésében.
A több mint ötszázezer négyzetméteres földterületről köztudott, hogy jelentős része Varga A. Tamás érdekeltsége, aki felesége révén került kapcsolatba a terület közel egynegyedével, a családot leszámítva mindössze nagyjából tízen vannak a tulajdonosok. A jórészt kárpótlásból kiosztott földektől tulajdonosaik régóta szeretnének megválni. Nem véletlen, hogy éppen Vargától származott az ötlet, amellyel egy csapásra jó pénzért tudták volna elpasszolni földjeiket.
A terv úgy szólt, hogy a Hosszúdűlőből iparterületet csinálnak – ebben egyébként lenne is ráció, hiszen a település központjától meglehetősen messze esik, közel van viszont az M3-as autópálya lehajtójához, vagyis minden szempontból ideális lenne arra, hogy egy nagy cég telephelye legyen. Vargáék ugyanakkor el akarták kerülni, hogy a bombaüzletük után településfejlesztési hozzájárulást kelljen fizetniük. Annyit semmiképp, amennyi a helyi szokások szerint kialakult, ezért cserébe földterületeket ajánlottak fel az önkormányzatnak, amelynek értéke köszönőviszonyban sincs azzal az összeggel, amelyet települési hozzájárulásként kellene kifizetniük Mogyoródnak.
ETTŐL OLYAN NAGY ÜZLET
Az eredeti tervek szerint egészen nagyot készült kaszálni a Varga A. Tamás által képviselt tizenöt fős tulajdonosi kör. Egy általuk készíttetett megvalósíthatósági tanulmány arról árulkodik, hogy kezdetben a földek belterületbe vonását is fontolóra vették, sőt az önkormányzaton keresztül, annak felelősségére még különböző pályázati forrásokhoz is hozzáfértek volna, hogy a pénzek felhasználásával közművesítsék a területet. Ezzel pedig egyetlen huszárvágással megsokszorozhatták volna a hasznukat, hiszen azok a parcellák, amelyek eredetileg 500 forintot értek négyzetméterenként a tanulmány szerint, a belterületbe vonás után már 1 800 forintért kelhettek volna el. Ha az önkormányzat vállalta volna a közműellátás kiépítését, akkor viszont már 3 800 forint lett volna a föld négyzetméterenkénti ára, sőt a tanulmány azzal is kecsegtette a tulajdonosokat, hogy végül akár 10 000 forintig is felkúszhat ez az összeg, vagyis az eredeti ár hússzorosát is bezsebelhették volna. Ez az elképzelés végül a birtokos kör mohósága miatt esett kútba, ugyanis túlságosan keveset akartak adni az önkormányzatnak a haszonból. Természetesen így a településnek nem érte meg, tekintve, hogy a tulajdonosok jószerével csak a külterületből való kivonásért fizettek volna, az összes többi költséget át akarták passzolni az önkormányzatnak, amelyre a belterületbe vonás, az iparteleppé nyilvánítás és a közművesítés terhei hárultak volna, valamint az egyéb fejlesztések és az értékesítés is.
Egy másik, kevésbé hajmeresztő verzió szerint Vargáék nem terveztek közművesítést, az csak véletlenül került bele a tanulmányba, azaz a tervük az önkormányzat számára is kedvezőbb lett volna. Csakhogy egy 2018 októberében kelt polgármesteri előterjesztés szövege, amely a község honlapján is elolvasható, így fogalmaz:
Mogyoród Nagyközség Önkormányzatát megkeresték a közigazgatási területén belüli lehetséges fejlesztési területekkel kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy az Önkormányzatunk tulajdonrészt kapott a Hosszúdűlő településrészen található több ingatlanból, így oda az övezeti előírásoknak megfelelő építmények helyezhetők el és tevékenységet gyakorló cégek települhetnek be. Az ingatlanok telekátalakítására, művelési ág változásra érkezett ajánlatok alapján milliós költségekkel lehet számolni és a közművek bevezetése is jelentős kiadást jelentene, így célszerűbb lenne a területet a jelenlegi formájában értékesíteni. Az eladás tényéről a Képviselő-testület külön döntést hoz.
Ez a pár mondat arról árulkodik, hogy nagyon is szóba került a közművesítés, sőt az önkormányzat el is kezdett puhatolózni arról, hogy mennyibe kerülne a művelet. Illetve arra is rámutat, hogy még tavaly is benne volt a pakliban, hogy Vargáék legvérmesebb reményei válnak valóra.
MÁR CSAK VEVŐ KELLENE
Gyorsan felmelegítették a Hosszúdűlő ügyét, mi több, Kapitány Attila alpolgármester lett megbízva a tárgyalások lefolytatásával. (Varga ekkor már a Gazdasági és Területfejlesztési Bizottság tagja.) Dr. Szabó István viszont, a bizottság elnöke nem akart belemenni, hogy a földbirtokosok Mogyoród kárára kaszáljanak nagyot, ezért sokáig megakadályozta, hogy a szerződéstervezet napirendre kerüljön. A polgármesternek ezért ki kellett várnia, míg Szabó külföldre utazik, így nem tud jelen lenni a gazdasági bizottság ülésén, csak ekkor tudta keresztülerőltetni akaratát, és zöld utat adni a társulásnak, amit ráadásul úgy adott elő, hogy mindezt a település fejlesztéséért, iparosításáért teszi. A busás haszonból végül mégsem lett semmi. Vélhetően Paulovics Géza is belátta, hogy rosszul venné ki magát, ha elfogadná Vargáék eredeti ajánlatát, és ahogy az a már idézett tavalyi előterjesztéséből is kiderül: elállt a terület közművesítésétől és belterületbe vonásától. A tulajdonosok sem ágálnak, inkább szabadulnának a nehezen eladható földjeiktől, amelyek a jelenlegi besorolás szerint kivett szántók – külterületen, és 3 500 forintos négyzetméterenkénti áron keresnek rájuk vevőket.
Azonban ez sem megy könnyen, jelenleg leginkább olyan beruházót keresnének, aki lát fantáziát a területben, és később esetleg a szükséges fejlesztések elvégzése után tovább értékesíti. Erre folyamatosan zajlik a pályáztatás – éppen a napokban írták ki újból, mivel a korábbi nem járt sikerrel – miközben a képviselők álláspontja sem egységes. Pedig egy, a helyi földügyeket jól ismerő forrásunk szerint lett volna vevő a területre: egy koreai nagyberuházó. Az üzletet viszont, csak akkor tudták volna nyélbe ütni, ha a közműveket bevezetik. Tehát ha a tulajdonosok szerényebb haszonnal is beérték volna, és nem az önkormányzattal akarják elvégeztetni a piszkos munkát, maguk látnak neki a víz-gáz-villany bevezetésének, lehet, hogy már túl is lennének az eladáson. Így viszont az Önkormányzat továbbra is házalhat a nehezen eladható földekkel.
Varga A. Tamás pedig továbbra is ugrálhat úgy, ahogy a polgármester fütyül, ha nem akarja, hogy mintegy tizenöt hektár kaszáló a családja nyakán maradjon.
KD
